Utazás
Egyénileg (Utasbiztosítás kötése javasolt!)
Távolság Budapestről:
Budapest - Letenye (M7 autópályán): 240 km
Letenye (Gorica) - Rijeka: 250 km
Rijeka - Lovran 17 km
Összesen: Budapest - Lovran: 507 km
Autópályadíjak:
Árfolyam: 1 Horvát Kuna = 36 Ft (2010.04.01)
Számítás: Autopályadíj a határól Rijekáig 92 Kuna, kb. 3400,-Ft egy útra, tehát 7.000,- Ft körül van oda-vissza a horvátországi autópályadíj.
Utazás:
A határig tartó szakaszon érdemes az M7-es autópályát választani, a díjat előre kell fizetni forintban, de euróban - vagy kártyával, sms-el is lehet. Bővebbet erről a (magyar) Állami Autópálya Kezelő Zrt. oldalán olvashattok.
Ami fontos lehet, hogy az utolsó benzínkút a horvát határtól mintegy 40 kilométerre, Zalakomár térségében van. S ahogy azt egyik olvasónk, Császár Zoltán kiderítette, a pálya mindkét oldalán, így oda és vissza is megállhatunk a készletek feltöltésére.
Itt tisztázzuk azt is, hogy Horvátországban is van elég benzínkút. Korábban még lehettek nagyobb szünetek is, de ma a legnagyobb távolság két egymást követő töltöállomás között 49 kilométer. Ennyire meg a tartalék is elég, ha csak valaki nem hagyta korábban a tartalék álláson a Trabant benzíncsapját. Lényeg, ha jelez az autó, legközelebb álljunk meg.
Az ősszel átadták a forgalomnak a horvátországi szakaszt az M7-essel összekötő 1,4 kilométeres szakaszt a Mura-folyón átívelő híddal.
Fizetni először Zágráb előtt, az Ivanja Reka csomópontnál kell azzal a kártyával, amit még a magyar határ után kaptunk. (A kártyákat egy-egy fizetős szakasz kezdetén ugyanolyan kapuknál kapjuk, mint amilyennél a végén a pénzt elkérik. Van úgy, hogy egy személy nyújtja át, de olyan is előfordulhat, hogy nekünk kell egy gomb megnyomásával elkérni az automatától.) Zágráb után újabb kártyát kapunk, amivel az A1-es pálya elhagyásakor kell ismét fizetnünk. Izgulni nem kell, nem feledkeznek meg rólunk, kártyát is adnak időben és a pénzt is mindig elveszik. Csak arra figyeljünk, hogy olyan működő kapuhoz álljunk, ahol a pénzt vagy a bankkártyát elfogadják. A kapu kiválasztásánál ne feldkezzünk meg Péternek az előbb idézett tapasztalatairól. Az írás későbbi részében olvashattok az ENC (ETC) elektronikus útdíjfizető rendszer használatáról is, de nem hiszem, hogy ez mostanában sokakat érintene.
Többek tapasztalata szerint érdemes előre felkészülni megfelelő mennyiségű, előre kiszámolt összeggel, mert a visszaadásnál egyes dolgozók nagyon rugalmasan kezelik a számtani alapműveleteket. Bár elvileg nincs akadálya a visszakapott pénz azonnali ellenőrzésének, az utánunk várakozó kocsik miatt valószínűleg ezt ott nem fogjuk erőltetni. A pénztártól való távozás után meg már valóban nem nagyon lehet vitatkozni. Az autópályán egyébként is nehéz visszafordulni a garantáltan egyirányú forgalom miatt.